A tegnapi napon kaptam egy nagyon egyedi, támogató üzenetet. Az ilyen, erős érzelmi töltettel rendelkező dolgok mindig nagyon inspirálóan hatnak rám, így azzal a problémámmal, hogy honnan is kezdjem, már nem kell foglalkoznom. Az üzenet számos nagyon fontos mondatot tartalmazott, ám amelyet kiragadnék, valahogy így nézett ki:

…továbbá, véleményem szerint, mindig egyenlő arányban van a megkönnyebbülés és a fájdalom egy cég elengedése során…

Ez a vélemény azért is gondolkodtatott el, mert nem csak azok tudják átérezni, akik egy céget próbáltak felépíteni, majd el kellett engedniük, hanem bárki, aki valamibe megpróbálta az összes létező energiáját, idejét és érzelmét belerakni, majd vége lett. Tehát bizonyára az emberek többsége.

Ez a szempont aztán abba az irányba tartott, hogy elkezdtem azon gondolkodni, mi áll még egyenlő arányban egy ilyen helyzetben. A válaszom erre a kérdésre az, hogy leginkább minden. Van egy hosszú lista a fejemben arról, hogy mi volt jó és mi volt rossz az elmúlt három évben. Ez a lista, érzésre legalábbis, teljesen egyenlő. Valahol egyébként ez teljesen logikus is, hiszen az emberek általában akkor fordulnak el egy bizonyos dologtól, amikor nagyon felborul ez az egyensúly. Persze árnyalhatja a képet az, ha valamibe nagyon sok mindent tettünk már bele, de általában ez sem jut el a teljes irracionalitás irányába.

Tehát ez a döntés, továbbá a változás egy logikus dologként hat most számomra, amelyben tényleg egyenlő arányban található megkönnyebbülés és fájdalom, az elmúlt években pedig öröm és bánat, jó és rossz, fentek és lentek.

Dehát végtére is, erről szól az élet, nem?

És ha már élet. Ezen a ponton sajnos helyet kell hagynom egy olyan dolognak, ami az elmúlt napokban az egész magyar evezőstársadalmunkat sokkolta és az én gondolataimnak is egy nagy részét kitölti.

Egy barátunk, egy szerencsétlen rollerbalesetben a 21. születésnapja előtt néhány nappal, tragikus hirtelenséggel távozott közülünk. Az életigenlés, odaadás, szeretetteljesség vegyítve egy nagy adag csibészséggel nagyon könnyű kapcsolódási pontokat kínált Vele. Nagyon hiányozni fog mindez, és ismét csak idézni tudok: “Annyira hihetetlen ez az egész, hogy tényleg azt remélem, hogy meg sem történt..” Ég Veled Bujtimester! 🤍